Baracklekvár,ahogy én szeretem

Ahány ház,annyi szokás-ez a baracklekvár főzésére különösen igaz.Most megosztom Veletek azt a verziót,amit én a legjobban szeretek.Kaptam ajándékba majdnem egy teli vödör barackot.Tudjátok Ti is,milyen kincs ez ezekben az ínséges időkben.Nem hagyhattam veszendőbe,rögtön nekiálltam előkészíteni.Én azt a fajta baracklekvárt szeretem,ami gyönyörű világos narancssárga és folyós, nem a sűrű,sötét,sokáig főzött változatot. Apró,mézédes gyümölcsöt kaptam.A nagymamám,ha kemény,vastag héjú fajtát főzött be,egyenként merőkanálba téve forró vízbe mártotta őket és így könnyen lejött a héja.Én csak a kevésbé szimpatikus héjakat húztam le.

Minden kiló megtisztított,összeturmixolt gyümölcshöz 60 dkg cukrot tettem,összekevertem,és éjszakára betettem a hűtőbe.Másnap leszedtem a tetejéről a barnább vékony réteget és elkezdtem főzni.(annak sincs semmi baja,de én nem akartam, hogy sötétebbé tegye a lekváromat)A családi recept 10 perc főzést javasol,majd kevés szalicil hozzáadása után üvegbe töltjük,és ágyban,párnák közt hagyjuk kihűlni.
Én éppekhogycsak(ez egy erdélyi barátunk szavajárása) felforraltam,üvegbe töltöttem és a befőzőautomatában kidunsztoltam 95 fokon 35 percig,mert meg akartam úszni a tartósítószert.
És a végeredmény?Mire észrevettem, hogy homályos ez a fénykép,már elfogyott az összes kalács és minden ujjam lekváros volt......

U.I:Írnék ódákat a baromfiudvarról és a kertről,de ebben a kánikulában minden vegetál..És tavasszal már biztos, hogy 20 kiscsibét kisorsolok a jelentkezők között!!!!

5 megjegyzés:

Csipkerózsa írta...

Én is pont így szeretem!
Mit nem adnék most egy üveg fincsi baracklekvárért... Tavaly vagy 30 üveggel tettem el, most meg csak két szem volt a fán.:-( De amíg van rózsa nem panaszkodom, mert idén a rózsalekvár a kedvencünk.:-)

Névtelen írta...

Csodás színe van! Az ízéről nem tudok nyilatkozni, sajnos, de most megkívántam azt a szelet kalácsot, vacsorapótléknak pont jól jönne egy bögre hideg tejjel.

Túl sok már a meleg, ma beüzemeltettem Emberrel a mobil klímát, éjszaka vándorútra kelek, egyszerűen nem bírok aludni.
Két éjszaka már a kicsit hűvösebb előszobában alszom, ki van hajítva egy szivacs, éjfél után felébredek, és kiköltözök.
Tegnapelőtt jött kicsi eső, de a kert így is nehezen viseli, néhol látok már napégést. Estére minden kókad, kínlódik, a paradicsom nem köt új virágot.
Az a néhány berakó uborkám, ami eddig lett, olyan keserű, hogy még én sem bírom megenni.
Jöjjön már egy kis enyhülés, annyira várom az új bejegyzéseidet!
Fernel vagyok, csak a blogger már megint szórakozik.

bodzazsuzsa írta...

Nálunk is két szem kajszi volt a fán...Sajna, vásárolnom kell az idei lekvármennyiséghez...
Mi a gond a baromfiakkal, hogy jövőre inkább sorsolsz csibét, minthogy nevelgesd?

Lizi írta...

Hálából,mert 50 olvasóm lett(lesz még talán több is) fogok csibéket ajándékozni,sorsolni .Jobban jártok,mintha valamit kézműveskednék:):)

Juhmeli írta...

Jöhet a csibe, ha elkészül az ól.:) A barackot mi sem főztük sokáig, szeretem, ha látszik, miből van a lekvár. Már csak pár nap és jobb idők jönnek. Talán. Nálunk négy hete egy csepp sem esett:( Viszont szépen kidolgozottak lettek a vízhordó izmaim:) Meg a púpom is:)

Megjegyzés küldése

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

rendszeres olvasóim

Népszerű bejegyzések


Recent Comments